Volt nekem egy fehér szárnyú bóbitás galambom,
Vállamra szállt úgy szólt hozzám, turbékoló hangon.
Tenyeremből etetgettem, a szívemen melengettem,
Ölelgettem, csókolgattam, hiszen úgy szerettem.
Lenne csak egy ilyen kedves szelíd szavú párom,
Én lennék a legboldogabb ezen a világon.