Tele van a város akácfa virággal
Akácfa virágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva
Mintha minden vén akácfa,
Nékem virágozna.
Jaj hol van az álom, mit alattuk szőttem,
Az a világ ami akkor állt előttem.
Hová lettél, hova, ábrándok világa,
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.
Akácfa erdőség, kicsiny falunk képe,
Boldog ifjúságom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólingató akácfavirágok.