Sose lettem volna az, amivé lettem,
Megbűnhődtem, hogy egyszer a szívem után mentem.
A szívem után mentem és nem hallgattam másra:
Elvette az eszemet egy asszony kacagása.
Elhagyott az asszony, szívem összetépte,
Hogyha bűn a szerelem, én megbűnhődtem érte.
Mégis büszke voltam, vissza sose hívtam,
De a szívemben azt az asszonyt százszor megsirattam.