Nyáron vályogot vetek, Télen hegedülgetek.
Sír a hegedűm négy húrja, Benne van a lelkem búja,
Mert a babám mást szeret.
Nem nézek én senkire, Csak a fényes tükörbe.
Belenézek, hull a könnyem, Nem tudom feledni könnyen,
Hogy a babám mást szeret.
A vonó, a hegedű, Kiveszett a kezemből.
Elszerették a rózsámat, Kinek húzom a nótámat?
Hull a könny a szememből.