Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak úgy felelnek egymásnak.
Találgatják hová jutnak, mely sarkára ennek a nagy világnak.
Szépasszonynak hó keblére, vagy egy gyászos temetésre koszorúba fonják,
Vagy talán az éjszakában, valahol egy kiskocsmában egy széplányra szórják.

És egy napon útra keltek, álmaiktól búcsút vettek a rózsák.
Mert én nékem virág kellett, hát letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.
Piros rózsák illatában, halkan síró muzsikában, üzenem tenéked,
Szegény vagyok semmim sincsen, e szál rózsa minden kincsem
Hát add érte a szíved.