Oda van a virágos nyár, minden levél sárga.
Jajgatva sír a szellő is mintha neki fájna.
Úgy felzokog, úgy kesereg ott kint az avarban,
Mint mikor az én rózsámnak,
Szerelmetes violámnak elvesztét sirattam.

Szellő, szellő síró szellő, fáj a szívem lelkem.
Beteg vagyok, meg is halok, sirassál meg engem.
Vidd magaddal szívemet, (hej) a nagyvilágon végig,
(Oszt) mutogasd meg mindenkinek, hogy milyenek a vérző szívek,
Mikor összetépik.