Nincs a pusztán rózsabokor,
nem adhatok néked babám virágot.
Pedig hidd el néked adnám,
ezt a gyönyörű szép világot.
Ez a világ nem az enyém,
így hát rózsám nem adhatok egyebet.
Néked adnám hűségedért, szerelmedért
az én árva szívemet.

Esik eső künn a pusztán cifra szűröm,
jaj, de nagyon megázott.
A széllel futott pejparipán,
jaj, de nagyon megfázott.
Takard be hát édes rózsám,
kispej lovam futott már eleget,
és azután öleléssel, forró csókkal
gyógyítsd meg a szívemet.