Mit susog a fehér akác hervadozó virága,
Ha a szellő hozzád szegül a szívemet is átjárja,
Boldog idő honná lettél édes emlék, ne hagyj el,
Susogj fehér akác, hervadj az én szívembe.

Fehér akác, ha elveszti virulását, levelét,
Fáj, ha látom, a bánattal bár én is így tehetnék!
Könnyeket csal a szemembe, reám száll a szép álom,
Amely egykor betöltötte az egész világom.