Jázminbokor kihajlik az utcára,
Barna kislány visel gondot reája.
Barna kislány, arra kérlek tégedet,
Viseld gondját inkább az én szívemnek!

Aranybojtos kendő lobog kebleden,
Drága is volt, tudom, édes kedvesem.
De mit kérdem, mit törődöm az árral?
Kebeleden fölér az egy világgal.