Illatoztak a virágok, amikor megszerettelek téged,
Gyönyörű szép napsugár volt, s boldogságban szám a szádon égett.
Azt hittem, hogy boldog vagyok, s mámoros szép lesz az éltem mindig
Azt ígérted szeretni fogsz, amíg élünk, egészen a sírig.

Késő ősszel, amikor már hullnak a levelek a fákról,
Nem beszéltél úgy, mint egykor sírig tartó, örök boldogságról!
/:Ha itt hagytál, keresd máshol az igazi, örök boldogságot,
De hozzál majd a síromra hervadt őszkor egy-egy szál virágot.:/