Holló lovam lába nyomát két csendbiztos,
kilenc pandúr járja,
Jöttömet a tömlöctartó
Szögedében réges-régen várja.
Ott hagytam a böcsületet,
kirúgták a földet is alólam...
Pedig, pedig valamikor,
fehérhajú öregasszony
Egyetlenegy reménysége voltam.

Ha felkötnek, ha meghalok,
nem kísér ki az utamra senki,
Nem visznek a temetőbe,
árokparton fogok megpihenni.
/:Nem lesz virág a síromon,
nem hull reám szentelt föld göröngye...
Csak egy szegény ráncos arcú,
fehérhajú öregasszony
Titkon ejtett, lopva hullott könnye.:/