Ha egy őszi estén újra visszajönnél,
minden másképp lenne.
Ami csak bánt éget, minden hiba vétek,
feledésbe menne.
Becéznélek százképp a nyomodba járnék,
akárcsak egy árnyék.
Éjjel is meg nappal, csendes alázattal,
A csókodra várnék.

Rovom az utcákat, füttyös kedvem támad,
sóhaj lesz belőle.
Bánat fészkel bennem, beteg az én lelkem,
nem kap így erőre.
Küszöbén a télnek, minden gond feléled,
egymagamban félek.
Gyere haza kincsem téged vár itt minden,
elpusztulok érted.