Vándor felhők fenn az égen,
ha majd egyszer kis falumhoz értek,
Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.
Ott ahol a vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába',
Vándor felhők ott van az én édesanyám nádfedeles háza.
Szóljatok be az ablakon, mondjátok,
hogy hírt hoztok felőlem,
Mondjátok, hogy ne búsuljon,
jól megy sorom, mióta eljöttem,
Ne tudja meg, hogy a sorsom, az életem keserűség, bánat,
Ne hulljon a könnye értem, fehér hajú, édes jó anyámnak.