Van egy szőke asszony, fehér mint a rózsa.
Annak az asszonynak halálos a csókja.
Miatta virrasztok, züllök minden éjjel.
Mert a boldogságát, kegyetlen szeszéllyel,
Én tapostam széjjel.
Bűneimért tudom könnyel kell fizetni.
Fizettem, de boldog mégse tudtam lenni.
Nem tudok így élni, megbűnhődtem régen.
Édes szőke asszony, térden állva kérem,
Bocsásson meg nékem.