Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket.
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki se látott,
Visszahozom néked, ami elmúlt régen,
Orgonavirágos újra tavasz lészen.
Vallomásra küldöm, a szívem egy csókkal,
Orgonavirágban, szép muzsikaszó van.
Néked adok mindent, ami jó van bennem,
Arcod bársonyára rácsókolom lelkem,
De ha szavam nincsen, akkor is megérted,
Mert van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.