Fejem fölött lassan repülnek az évek,
Merengek a múlton, vissza-visszanézek:
Mért nem lettem boldog?
Ezt a titkot semmi meg nem magyarázza,
Valahol az ember mindig elhibázza.
Lassúbbodó szívvel magamra maradtam,
Aki hű volt hozzám, azt én kikacagtam.
Mért van az, hogy szívünk azért dobog jobban,
aki megalázza?
Valahol az ember mindig elhibázza.
Hamis lelkű lányok, hazug jó barátok,
Ami elmúlt-elmúlt, mindent megbocsátok.
Aki ennyit átélt, akit ennyi kár ért, már csak fejét rázza:
Valahol az ember mindig elhibázza.