Ütött kopott, öreg csárda jaj be árva.
Ablaka és ajtaja hej, nyitva tárva.
Födelét a kóbor szelek, bontogatják széjjel.
Csak a kémény viaskodik éjszakánként még a tolvaj széllel.
Öreg csárda hová lettek a betyárok.
A sok pandúr, aki félve lesett rájok.
Hová tűnt hej , a csaplárné, kökény szemű lánya.
Ki a betyárt minden éjjel tüzes borral, forró csókkal várta.
Ütött kopott öreg csárda ne szólj róla,
Az út szélén roskadozik egy bitófa.
Bitó mellett két bedőlt sír, nincsen keresztfája,
Ott nyugszik a futó betyár, s a bánattól elhervadt babája.