Tavasz éjszakákon csak te rólad mond mesét az álmom,
Tagadom, hogy bánat is van,
mikor arcod mosolygását látom,
Amerre jársz, az utadon nyíljanak ki a legszebb virágok,
Mondják el, hogy rád gondolok,
éjjel, nappal csak te hozzád vágyom.
Ne gondold, hogy tövis nélkül
megterem majd az a piros rózsa,
Ne gondold, hogy szerelemnek késő bánat lesz az okozója,
Vedd, vissza a büszkeséged szeresd,
azt ki majd meghal utánad,
Akinek a rózsafáján nem terem más csak tövis és bánat.