Szomorú a nyárfaerdő,
Fodrába a futó felhő bevonja,
Messze elment a kedvesem,
Siratgatom keservesen azóta,
Köd lepte be a nagy Szamost,
Már minálunk nem járja már a nóta,
Az susogja minden nyárfa,
Már minálunk minden árva azóta.
Ugye babám visszajössz még,
Csillagos lesz újra az ég felettünk,
Összefonva lesz majd kezünk,
Ugye újra ölelgetünk mi ketten,
Feledve lesz ugye könnyen bánatunk,
Elringatva csókkal téged,
Bűnös, bájos szép mesékről álmodunk.