Szeretnék május éjszakáján, letépni minden orgonát.
S amíg ölel az édes álom, díszítni véle kis szobád.
S amíg szívünk az üdvre dobban,
szeretnék mézet lopni onnan.
Csókolva édes ajkadat, minden hiába nem szabad.
Szeretnék mindent elfeledni, amit feledni oly nehéz.
Nevetni mindent, csak nevetni,
amíg szívem a könnyre kész,
Égő sebemre mit sem adni, kacagva mindent elsiratni.
Széttépni bús emlékedet, minden hiába nem lehet.