Szép az erdő, ősszel is szép, de nincs levél rajta,
Szép a napfény, őszi napfény, de már hidegfajta...
Jó a kedvem néha-néha, de már nem a régi,
Őszbe hajló bús életem hervadását érzi.
Jöhet már a virágos nyár, de már mindhiába,
Elhervadt az életemnek utolsó virága.
Hol van az a boldog idő, az a sok szép bánat,
Amikor még sírni tudott a lelkem utánad?