Kitudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Refrén: Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén,
Velünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem.
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol földünk bármelypontján,
Legyen a sorsunk jó, vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt labanc rabigát,
Jussunk e honba magyar-székely földön,
Szabad hazában élni boldogan.
Édes szűzanyánk könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet vérző nemzetett,
Jussunk e honba székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Kitudja innen, merre visz a végzet,
Ország határon, óceánon át,
Jöjj hát királyunk itt vár a te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Refrén: Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén,
Velünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem.