Öreg idő, szálló idő belepte a holló hajam dérrel.
Tele szórta szívem kertjét hervadó levéllel.
Elvitte a legszebb rózsát,
Levelet sem hagyott fent az ágon.
Elvitte a féltett kincsem,
Napsugaras, boldog ifjúságom.
Valamikor de sok könnyet,
Fájó könnyet csókolt el az ajkam.
De a hosszú vándorúton,
Egyedül maradtam.
Nem mulatok hangos szóval,
Beérem már csendes halk zenével.
Öreg idő, szálló idő belepte a holló hajam dérrel.