Nem születtél Te sem, mint Én (178)

Nem születtél Te sem, mint Én
Márványköves cifra palotában
Ott nevelt az édesanyád
Egy magányos falusi kis házba
Mégis olyan büszke lettél
Mintha selymek közt születtél volna
Mintha néked ez a világ
Lábad elé csak virágot szórna.
Ne hidd, hogy a tövis nélkül
Megterem már az illatos rózsa
Ne hidd, hogy a szerelemnek
Késő bánat lett az okozója
Dobd félre a büszkeséged
Szeresd azt, ki majd meghal utánad
Akinek a rózsafáján
Nem terem már csak tövis és bánat.