Most van a Nap lemenőbe, kimegyek a temetőbe,
A holdvilágtól kérdezem, nem láttad-e a kedvesem?
Azt mondta, hogy látta, látta, egy mély sír magába zárta...
El van zárva a világtól, mint rab madár a párjától!
Kelj fel, kelj fel én kedvesem, Földről elszállt szerelmesem,
Beteg az én szívem tája, nincs harmatos gyógyír rája.
||: Hulló levél, sárga levél, vigyen szerteszéjjel a szél!
Mondd el, künn a temetőben: most van a Nap lemenőben!:||
Lement a nap nyugat felé, elhagyta fény a föld felét.
Felkelt a hold telit mutat, jól megvilágítja utat.
Párát küld a virágokra, a kedvesem sírhalmára.
Pára őrizd sír virágát, a kedvesem hosszú álmát.