Messze falu, kicsi templom,
kéklő mennybolt, arany selymű róna.
A lelkemben mindig látlak,
a szívembe, mint ha harang szólna.
Áldott hajlék, kerekasztal,
szőttes abrosz, rózsacsokor rajta.
Valaki a néma csöndben,
deres fejét imakönyvre hajtja.
Lassan lépek, zajt ne verjek,
zümmögő légy se rebbenjen tőlem.
Édesanyám, halott anyám,
letérdelek imádkozni jöttem.
/:Dolgos kezed nyújtsd ki felém,
simogass meg úgy, mint réges-régen.
S én elhiszem, hogy csak játék,
múló tréfa minden szenvedésem.:/