Megfordítom kocsim rúdját,
itt hagyom az édes szülőföldem,
Ahol annyi szép emlékkel, búval, bajjal volt tele az élet,
Neki vágok a világnak, erdőn, mezőn, hét határon sírva,
Talán bizony nekem is jut egy hervadt rózsa gyűrött kalapomra.
Bejártam a kerek rónát, a szép szülőföldem,
Megpróbálták tüzes csókkal, szép nótával altatni a lelkem,
Mégsem gyógyult meg a szívem,
hisz oly hamis a nagyvilág, ha szép is,
Megfordítom kocsim rúdját, a kanyargós Tisza partján,
Szebb a szenvedés is.