Megállok a keresztútnál,
Ahol nyáron annyi fehér virág van,
Visszahúz a szívem oda,
Mindhiába járom én a világot,
Vándor darvak búcsúznak el,
Dércsillag a levélen, dér ütötte avar között,
Parányi kis lábad nyomát keresem.
Megállok a keresztútnál,
Ott borult rám a gyönyörű alkonyat,
Ahol a szád legelőször,
Viszonozta az én forró csókomat,
Ott simultál a vállamra mosolyogva, remegve,
Ott búcsúztál el én tőlem,
Hazugszóval, csalfa szívvel örökre.