Madár vígan dalol a lombos ágon,
Lágy esti széltől, csókdosott virág.
És minden, minden széles e világon,
Szerelmet érez, hőn szeretni vágy.
Bevallanám én is titkát szívemnek,
Elmondanám, hogy mily híven szeretlek.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy, meg se értenéd.
Elmondanám, hogy csöndes éjszakákon,
Midőn a földön mindent béke fed,
Az én szememről messze száll az álom,
Nyugalmat még akkor sem lelhetek.
Ha bíztat is egy percig a reménység,
Mint űzi azt el százezernyi kétség.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd.