Lenn a Maros partján valahol egy aranyhajú lány
minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos piros ajkán ragyogott a napsugár.
Remegve várta, jön-e a párja,
egy vidám, tüzes huszár.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól a magyar nóta,
felejteni parancsszóra nem lehet.
Lenn a Maros partján árva lett az aranyhajú lány.
Csend van dalos ajkán és az arca igen halovány.
Künn már virág sincsen, a régi kert csupa gyom.
Kinéz a rétre, a kis szívében valami fáj még nagyon.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól a magyar nóta,
felejteni parancsszóra nem lehet.