Kiskereki betyárcsárda,
zsandárokkal körülállva,
de kár, de kár,
Azok, akik körülállják,
mind a betyárokat várják,
de kár, de kár.
Iszom a bort, rúgom a port,
ölelgetem a szépasszonyt.
Szépasszonynak ábrázatja,
vitt engem a gyalázatba,
De kár, de kár, jaj de kár.
Ha elfognak a zsandárok,
nem siratnak meg a lányok nem kár, nem kár,
Kocsmárosné édes lelkem,
kend se sirasson meg engem: nem kár, nem kár.
/:Ha meghalok, jó emberek, anyám mellé temessetek,
Megbántottam életében, tán megbocsát lenn a földben