Kint lakom én Kis-Perjésen a pusztai karámba,
Éjjel-nappal mást se teszek: gondolok a babámra.
Hogyha minden sóhajtásom galambszárnyon repülne,
Galambok közt mehetnék a vasárnapi misére.
A perjési széles pusztát csak a mennyég köríti,
Künn a pusztán a szűz gulyát bojtárgyerek téríti.
/:A vihar is nekifekszik, hogy a lovát beérje,
Fulladozva kap, a nyakán leng lobogó sörénybe.:/