Úgy szöknek az évek, mint a tűnő álom,
Szárnyukat megkötni hiába próbálom,
Isten így akarja, Isten így teremti,
Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.
Nagy szívvel születtem kicsike országban,
Pár vidám emlékem és sok bús nótám van,
De ha elnémulok, ez csak azt jelenti,
Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.
Száguldó évekből nékem már nem jut más,
Asszony hazugságba lassú belenyugvás,
Így lesz bölcs az ember, csak a szíve zengi,
Kidőlt keresztfának nem köszön már senki.