Kék nefelejcs

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok, a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én, hanem ők csaltak meg engemet

Kék nefelejcs, kék nefelejcs
virágzik, a virágzik a tópartján.
Csokrot kötök, csokrot kötök,
néked abból édes kedves jó anyám.
Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.
Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.

Ha azt tartod énfelőlem, hogy oly madár lehetnék
hogy oly madár lehetnék.
Egy szavadra, hívásodra mindjárt hozzád repülnék,
mindjárt hozzád repülnék.
Bár csináltass, bár kínálgass, szép aranyos kalickát.
De én azért szabadságom mégsem kötném tehozzád.