Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna kislányt tanított a csókra.
Tüzes csókját jaj de sokszor vissza-vissza kérte,
A szívemet a lelkemet adtam oda neki érte.
Adtam csókot az isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mióta széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Csókakőben nincsen olyan kovács
Hej, aki összekalapálja.