Húzd csak prímás, ezt a csárdást,
Ne kíméljed a vonódat, most tedd rá!
Hadd mulassak, hadd felejtsem,
Hogy a legény valamennyi csalóka, csapodár.
Egy se kényes, csókra éhes,
Belesimul a karomba, úgy várja,
Hogy a szívem elepedjen, másik férfit ne keressen,
Őt szeressem szívből igazán.
Nem bánja, ha belehalok.
De bizony én nem akarok,
Mert a prímás ma nékem muzsikál.
Hej, a férfi furcsa szerzet,
A szemével másra nevet, míg ölelget,
Mért siratnám, hogyha megcsal,
Jön egy másik, aki majd csak megvigasztal.
Húzd csak prímás...