Hová repülsz fecskemadár, hová sietsz tőlünk,
Mikor együtt annyi vidám, boldog időt töltünk.
De, ha még csak magad mennél, van egy nagyobb vétked:
Az, hogy mindig elszáll a nyár fecskemadár véled.
El kell szállni a madárnak, régi büntetés ez,
De ebből a madár semmit, mindent szívünk érez.
/:Nézzük, ahogy gyülekeznek, s amikor elszállnak,
Sír a lelkünk fecskemadár, vége van a nyárnak.:/