Hogyha egyszer nem leszek már,
akkor tudd meg, hogy ki voltam néked.
Hogyha egyszer a szívedet száz tövissel tépi meg az élet.
Nem félt senki, gonosz szótól,
kővel dobnak nem lesz kinek fájjon.
Hazudtad csak a szerelmet,
el is tűnt mint szép csillogó álom.
Hogyha egyszer megtudod majd,
hogy a vétked vitt engem a sírba.
Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva.
Ott mondd el, hogy megbántad már,
hogy neked is fáj ez a nagy vétked.
Akkor szívem a sír mélyén
mindörökre megbocsát majd néked.