Életemben csak kettőt szerettem,
Az egyik volt a drága jó anyám,
Oh, hogy mennyit őrködött felettem.
Oh, hogy mindig, hogy vigyázott rám,
Ápolt mikor betegségbe estem,
Könnyes szemmel úgy imádkozott,
És amikor ellenét kerestem,
Anyám csak sírt, de nem panaszkodott.
Egy nyár napnak csendes éjszakáján,
Utamba jött egy barna hajú lány,
Úgy jött, akár egy megvalósult álom,
Azóta nincs egy nyugodt éjszakám,
Azóta csak a temetőbe járok,
Mit ér az élet, ha ő is elhagyott,
Visszasírom, azt a drágaasszonyt,
Aki csak sírt, de nem panaszkodott.