Debrecenben voltam

Debrecenben voltam
Nagy erdőbe jártam
A mi kis padunkon
Ifjú párt találtam
Feléjük repesett
Örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak
Roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is volt tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
De szeretnék egyszer
Mindent elfeledni
Bánatok utcáján
Fütyörészve járni
Szeretném még egyszer
Csókolni a szádat
Aztán megyek,
Nem sírok utánad
De rongyos a kabátom,
Cipőm óra sáros
Nem sirat meg engem
Se falu se város
Kopott hegedűmmel
A világot járom
Ország út széle az éjjeli szállásom
Amott jön két zsandár
Vasat ver kezemre
Nem loptam én pedig,
Világ életemben
Csak az az egy bűnöm,
Hogy korán lettem árva
Csavargónak élek ebbe a világba.