Csak úgy mondom magának, így ahogy van, elfogadom babámnak,
Akár milyen szegényen, mert ha látom, odavagyok egészen.
Ha nem szeret, végtelenül sajnálom, nem könyörgök senkinek a világon,
Csak úgy mondom magának, hogy a szívét nékem adja ne másnak.
Tiszán innen, Dunán túl, estefelé minden kapu bezárul.
Csak az enyém van tárva, sárgarózsás kertben várok magára.
Kívánom az illatot a virágtól, az éneket minden dalos madártól,
Tiszán innen, Dunán túl, de a csókot egyedül csak magától.