Cigány vagyok, árok partján születtem.
Nem ragyogott fényes csillag felettem.
/:Rongy a ruhám, sátor az én palotám,
Könnyes szemű cigányasszony az anyám.:/
A faluban a legárvább én vagyok.
Fejem fölött még egy csillag sem ragyog.
/:Nincsen anyám, se apám, se szeretőm.
Réges-régen nyugszanak a temetőn.:/
Veszek lovat, tizenkettőt, feketét.
Fölszántatom a becsei temetőt.
/:Magamat is belevetem virágnak,
Aki szeret, szakítson le magának:/
De szeretnék a templomba elmenni,
Mikor a babámat viszik esketni.
/:Meghallgatnám, mint tagad ki szívéből.
Megkérdezném, nem fél-e az Istentől?:/
Kivágyom a temetőbe pihenni,
Ott ahol a szív már nem fog dobogni.
/:Azt mondják, hogy ott is van egy új élet ,
Ott sem fogok mást szeretni, csak téged.:/
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz, itt a hó,
Az legyen a síromon a takaró.
/:A fejfámra ne boruljon senki se,
Odalenn már nem fog fájni semmi se.:/
Túl a Tiszán lekaszálták a szénát
ellőtték a kis pacsirta jobb szárnyát
kis pacsirta ne búsulj, a szárnyadért
én sem búsulok a régi babámért.
Túl a Tiszán van egy árva legelő
Legelőben van, egy gyászos temető
Arra járok, arra hajtom a gulyát,
Felkeresem régi babám sírhalmát.
Sírhalmára nefelejcset ültetek
Reggel este a könnyeimmel öntöztem
Ráborulok rajta sírok sokáig,
míg a fekete hant sárrá nem válik.