Beterelték a ménest a karámba,
Nincs egy lélek sehol künn a határba'.
Sötét felhők tornyosulnak az égre,
Hogy mék el a galambomhoz estére.
Rám veszem a göndörszőrű subámat,
Abba vágok majd neki a határnak,
Öreg subám, göndör subám hadd ázzon,
Csak a babám gyönge szíve ne fájjon.