Azt hittem, hogy boldog leszek,
nekem nyílik minden piros rózsa!
Azt hittem, hogy a két szemed,
nékem ragyog piros pünkösd óta!
Rá se néztem más legényre,
más csókjait én sohasem kértem,
Te voltál a reménységem,
Te voltál a csillagom az égen!
Hazugság volt minden szavad,
hazugság a csókod, ölelésed,
De az a szív, amit adtál, nem érettem,
hanem másért égett,
Elmegyek én messze földre,
nem akarok az utadba állni,
Ha könnyet látsz a szemembe,
Te csak nevess: könnyebb így elválni!