Anyám képe

Aranyozott kis keretben édesanyám képe áll,
Régi kép ez, de nekem drága, szemem szebbet nem talál,
Szelíd arcán sok barázda, nehéz évekről beszél,
Évekről mit gondban töltött, de letette már nem él,
Fején egyszerű kendő van, semmi cifra nincs azon,
Hajlott testén sötét ruha, úgy függ ott a vén falon,
Rám néz, nem szól, nézem, a szememből könny pereg,
Nem szégyellem a könnyeket, mért szégyellném emberek,
Büszke vagyok én e képre, beragyogja kis szobám,
Oh ha látná, mint becsülöm, boldog lenne jó anyám,
Aranyozott kis keretben édesanyám képe van,
Rám néz, nem szól, nézem szelíd arcát, és a múlton jár eszem.