Nálam ez már nem is újság, részegséggel gyógyítom a lelkem.
Nem bánom hát, szóljatok meg, életemben boldog úgysem lettem.
Nem fontos, hogy szeressetek, legyek én csak lump, csavargó, léha,
Pedig nem is vagyok gonosz, csak a szíven gyógyítgatom sírva.
Amikor majd nem leszek már, akkor tudd meg, hogy kivoltam néked,
Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet.
/:Nem véd senki gonosz szótól, kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon,
Hazudtad csak a szerelmet, el is tűnt mint szép tavaszi álom.:/
De ha egyszer megtudod, hogy hűtlenséged vitt engem a sírba,
Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva,
/:Ott mondd el, hogy megbántad már,
hogy néked is fáj az a nagy vétked,
Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsájt majd néked.:/