A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás,
A pécskai cigánysoron haldoklik a prímás.
Ezüst botján támaszkodva kesereg a vajda,
Nem látszik a nagy tisztesség, csak a bánat rajta.
Kálmán fiam hívjunk papot, mi a kívánságod?
Mielőtt az Atyavajda trónusát meglátod.
Nem kell a pap, minek a pap, csak az a kérésem:
A hegedűm, a hegedűm temessék el vélem.
Megbocsátja a nagy Isten, tudom minden bűnöm,
Ha a kedves nótáját majd el-elhegedülöm.
/: Hátra fordul s lopva, titkon könnyet ejt a vajda,
Kálmán cigány az Istennek hegedül már nagyba.:/