A kanyargós Tisza-partján ott születtem,
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztor síptól hangos ott az árvalányhaj termő róna.
Édesebb ott a madárdal, kékebb az ég,
Hívebb a lány, szebb a róna.
Látlak-e még szőke Tisza füzes partja.
Kondulsz-e még kicsiny falunk kis harangja.
Vár-e még rám az a kislány
Fájó szívvel, ahogy írta.
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja.
Szülőföldem rád gondolok mindörökké.
Úgy érzem, hogy nem látlak már soha többé.
Ha a sorsom úgy hozná hogy,
Meg kell halnom idegenben,
A kanyargó Tisza partján temessetek
Akáclombos temetőbe.